Magyarország válaszút előtt

Kedves Judit! — Engedje meg, hogy ismeretlenül is őszinte tisztelettel adózzak, Ön és munkatársai előtt, és fejet hajtsak, egyenes tartásuk, világos tiszta magyarságuk, hazáért való hűségükért, tanításukért. Fogadja tiszteletem jeléül egy mellékelt versemet. –Őszinte tisztelettel: Gombás István

QUO VADIS HUNGÁRIA?

Hová, hová te szegény,
meggyötört, kifosztott nemzet?
Már mindened elvették,
múltad, hited, eszed s hazád!
Semmid sem maradt, csak
hamuba sült pogácsád talán!

Mindened megvolt. Istened,
s a leggyönyörűbb hazád,
a sok folyó és tengermosta
legszebb Kánaán, mit
Isten adott, hogy sokasodjál,
s nemesítsd be a Kárpátok honát.

Ennyi jót még nép nem kapott,
e földi útja kezdetén,
de Isten bölcs vala, s ád ellenséget is,
mert tűzben nemesül az acél,
s vízben edződik a kard,
hogy ne törjön penge,
ha az égbolt meghasad, mert
a gonosz rútul rádtámadt.

E földi lét csak harcod színtere.
Így volt ez rég, s marad örökre.
Nem bújhatsz előle, mert
úgyis megkeres, hiába futsz,
hiába menekülsz!
A gonosz elől nincs hová menekülj!

A melléd rendelt gonosz
mindig is megkeres,
S ha nem vagy felkészülve,
mert gyenge volt a tüzed,
s kevés volt a vized,
törik kardod mint az üveg,
s pokolra jutsz te is véle.

De felragyog egy csillag, ’56 csillaga!
Nem látod? Hát vak vagy?
Hisz mutatja a fényt, az utat.
Ha rátalálsz, boldogság fia vagy.
Ha vakon jársz, végleg vak maradsz,
s kárhozatra ítéled utódaidat!

Hát hová, merre? Válassz hát magyar!
Szolga lész vagy szabad magyar?
Ha szolga lész, csak rongy maradsz.
Ha vállalod a harcod, tán’ belehalsz,
de dicsőséged örökre fennmarad,
fent ragyogsz az égen, mint népek csillaga.

Gombás István