A politika “örömkönnyei”

▐ André Tardieu, aki az első világháború alatt Franciaország főbiztosa volt Amerikában, így beszél a zsidók politikai befolyásáról Washingtonban:

“Miután néhány hetet Washingtonban töltöttem, észrevettem, hogy minden lépésnél előre nem látott nehézségekkel találom szemben magamat. Megtudtam hamarosan, hogy a 3 milliós amerikai zsidóság többsége a cionizmus pártolója, és hogy vezérük Louis Brandeis cseh eredetű zsidó, a legfelsőbb bíróság tagja W. Wilson elnök bensőséges barátja. Azért, amikor 1917. novemberében Balfour kijelentette, hogy a zsidók nemzeti otthont kapnak Palesztinában, azonnal megtáviratoztam a francia külügyminiszternek az amerikai zsidóknak küldendő távirat szövegét, mely szerint ‘Franciaország ugyanazon kötelezettségeket vállalja, mint Angolország’. Amikor megkaptam a táviratot, elvittem Brandeishez, aki sírt örömében. Megmutattam Wilsonnak, aki azt mondta: ‘Mélységesen boldog vagyok, hogy Franciaország ilyen jogos ügyben ezt az álláspontot foglalta el….’ “ (Malheurs de la Terre Promise dans l’année de Münich/Notes de la Semaine, 147-149)

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.

%d blogger ezt kedveli: