Társadalmunk strucc-politikája

ostrich.jpgAki nem mer kérdezni, az szégyell tanulni. — Időnként belebotlok olyan egyénekbe, még a legközelebbi saját körömben is, akiket egyáltalán nem érdekelnek a világ eseményei. Ilyenkor lelki szemeim előtt homokba dugott fejű struccokat látok. Tévedés ne essék, ezek az emberek gyanítanak valamit, tudják, hogy minden nincs egészen rendben, de azért nem érdekli őket az égvilágon semmi. Félnek talán? Féltik az állásukat, a vagyonkájukat? Részükre más országok népeinek szenvedései nem léteznek, csaló-bitang, hatalomra jutott politikusok nem léteznek, a nevünkben intézkedő titkos társaságok nincsenek, hiszen amiket nem látunk, az nincs, tehát nekünk nem árthatnak.

– Segíteni úgyse tudunk a világ nagy dolgain, akkor minek emésszük magunkat véres és kegyetlen dolgokon? – mondják. De valóban igaz ez? Erre van egy jó magyar kifejezés: közöny, közömbösség. Azért vagyunk ma ebben a mocskos világban, mert dédnagyapáink ugyanígy gondolkodtak: úgyse tudunk tenni semmit.

A kádár-időkben itt Kanadában ezt a strucc-magatartást úgy hívták, hogy “nem politizálunk! ” Bedugjuk a fejünket a homokba és nem tudunk, nem hallunk nem beszélünk semmi másról. Aztán, ha védekezni kell, akkor elővesszük a Szent Koronát meg az őstörténetet, mert ember-, és történelmi ismeretünk, tudományunk ennél tovább nem jutott. A támadásokra nem tudunk visszavágni. Igazuk van azoknak, akik azt mondják, hogy «az előítélet nagyon veszélyes»? Ugyan? Hittél a hazugságoknak? Elfogadtad az iskolában a történelmi órákon elmondott ferdítéseket, hazugságokat, amikből az év végén vizsgatételekkel kellett felelned? Bizony,  most mindent újra kell tanulnod, revizió alá kell venned. Szörnyű, mert hazudtak a tanáraid…

-Nem érdekel, nem akarom olvasni a híreket, mert megzavarja a lelki nyugalmamat. Bízzunk az általunk megválasztott, talpig becsületes parlamenti képviselőinkben, akik mindent megtesznek értünk. Minek törjük magunkat? – mondják struccjaink.

És ezzel megoldottunk mindent, sorsunk bajai majd megoldódnak maguktól. Vagy talán mégse? Hogyan jutottunk odáig, hogy manapság egyáltalán «bajokról» beszélhetünk?

Gondolkodjunk el azon, hogy közöny miatt pusztulnak emberek milliói, és egy nap a saját családunk sem lesz kivétel!

Széchenyi István: «Szabadságát az ember rendszerint akkor becsüli, amikor már nem szabad, vagy ha szabadságát végtelen áldozatokkal vívta ki.» Bach, Richard: «Szabadságodban áll meggondolnod magad. Választhatsz másik jövőt, vagy másik múltat.» Konfuciusz: «Tanulni és nem gondolkodni hiábavaló fáradság; de gondolkodni és nem tanulni meg egyenesen veszedelmes.»

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.

%d blogger ezt kedveli: