▐ Aki nem mer kérdezni, az szégyell tanulni. – Időnként belebotlok olyan egyénekbe, még a legközelebbi saját körömben is, akiket egyáltalán nem érdekelnek a világ eseményei. Ilyenkor lelki szemeim előtt homokba dugott fejű struccokat látok. Tévedés ne essék, ezek az emberek gyanítanak valamit, tudják, hogy minden nincs egészen rendben, de azért nem érdekli őket az égvilágon semmi. Félnek talán? Féltik az állásukat, a vagyonkájukat? Részükre más országok népeinek szenvedései nem léteznek, csaló-bitang, hatalomra jutott politikusok nem léteznek, a nevünkben intézkedő titkos társaságok nincsenek, hiszen amiket nem látunk, az nincs, tehát nekünk nem árthatnak.
- Segíteni úgyse tudunk a világ nagy dolgain, akkor minek emésszük magunkat véres és kegyetlen dolgokon? – mondják. De valóban igaz ez? Erre van egy jó magyar kifejezés: közöny, közömbösség. Azért vagyunk ma ebben a mocskos világban, mert dédnagyapáink ugyanígy gondolkodtak: úgyse tudunk tenni semmit.
A kádár-időkben itt Kanadában ezt a strucc-magatartást úgy hívták, hogy “nem politizálunk! ” Bedugjuk a fejünket a homokba és nem tudunk, nem hallunk nem beszélünk semmi másról. Aztán, ha védekezni kell, akkor elővesszük a Szent Koronát meg az őstörténetet, mert ember-, és történelmi ismeretünk, tudományunk ennél tovább nem jutott. A támadásokra nem tudunk visszavágni. Igazuk van azoknak, akik azt mondják, hogy «az előítélet nagyon veszélyes»? Ugyan? Hittél a hazugságoknak? Elfogadtad az iskolában a történelmi órákon elmondott ferdítéseket, hazugságokat, amikből az év végén vizsgatételekkel kellett felelned? Bizony, most mindent újra kell tanulnod, revizió alá kell venned. Szörnyű, mert hazudtak a tanáraid…
-Nem érdekel, nem akarom olvasni a híreket, mert megzavarja a lelki nyugalmamat. Bízzunk az általunk megválasztott, talpig becsületes parlamenti képviselőinkben, akik mindent megtesznek értünk. Minek törjük magunkat? – mondják struccjaink.
És ezzel megoldottunk mindent, sorsunk bajai majd megoldódnak maguktól. Vagy talán mégse? Hogyan jutottunk odáig, hogy manapság egyáltalán «bajokról» beszélhetünk?
Gondolkodjunk el azon, hogy közöny miatt pusztulnak emberek milliói, és egy nap a saját családunk sem lesz kivétel!
Széchenyi István: «Szabadságát az ember rendszerint akkor becsüli, amikor már nem szabad, vagy ha szabadságát végtelen áldozatokkal vívta ki.» Bach, Richard: «Szabadságodban áll meggondolnod magad. Választhatsz másik jövőt, vagy másik múltat.» Konfuciusz: «Tanulni és nem gondolkodni hiábavaló fáradság; de gondolkodni és nem tanulni meg egyenesen veszedelmes.»
▐ Két gyilkosságról értesültünk az elmúlt napokban. Az egyik az amerikai Virginia állam V-Tech Egyetemen, ahol 23 éves délkoreai férfi Cho Seung-Hui 33 diákot lőtt agyon, teljes hidegvérrel. A végén saját magával is végzett, de mindjárt ezzel kellet volna kezdeni.
«Teljesen lezüllött, talmudista közállapotainkra jellemző módon a kajmán még díjat is nyert» – derül ki a filmpont.hu beszámolójából. Jellemző, hogy a “szintén zenész” Tímár Péter ugyan levélben követte meg az állatbarátokat, és sajnálatát fejezte ki, hogy ez a film díjat kaphatott, de a döntés visszavonásáról szó sem esett.
A Faluházban bemutatták Siklósi Beatrix és Matúz Gábor, 
üldözött és többször meghurcolt Ernst Zündel keresetét, miszerint törvényellenesen tartották két évig börtönben, s miután deportálták Németországba. A bíróság — természetesen — nem adott magyarázatot a határozathoz. Ernst Zündel, ~ az «idegen nemzetiségű biztonsági okból» ~ két évet töltött embertelen körülmények között egyik torontói fegyház magánzárkájában, amiért a kanadai hatóságoktól 10 millió dollár kártérítést követelt.
nem vette fel az állampolgárságot, évekig harcolt bírósági perekben a kiadványai miatt, amelyekben «tagadta a zsidó tömegmészárlást a második világháború idején.» Az idén, februárban németországi bíróság — «a holocaust-tagadás vádjával» — elítélte 5 év fegyházra.
