Isten ez, vagy terrorista főnök?

A városok ostroma – Ha felvonulsz valamely város ellen, hogy megostrolomd, először ajánlj fel neki békét. Ha elfogadja s megnyitja kapuit, az egész nép, amely lakja, fizessen adót és legyen a szolgád. Ha visszautasítja a békét s felveszi a harcot, aztán ostromot indítasz és az Úr, a te Istened hatalmadba adja, minden férfit hányj kardélre. Az asszonyokat és a gyermekeket azonban, a jószágot s mindazt, ami csak van a városban, az összes értéket ejtsd zsákmányul, élvezd ellenségeid javait, amelyeket az Úr, a te Istened neked ad.”

/Ószövetség, M Törvény 20:10-16/

Szóval, a kiszemelt város akár elfogadja a hódító felajánlott békéjét, akár felveszi az önvédelmi harcot ellene, mindenképpen a rövidebbet húzza! Isten ez, vagy terrorista nagyfőnök? Ki találta ki az ilyen “istent”, aki ekkora terror-hatalommal ruházza fel a népét?

Új nótákhoz új ingek?

“A Spartacus-Weishaupt, a Karl Mordechai-Marx, a Leo Bronstein-Trockij (Oroszország), a Kun-Kohn Béla (Magyarország), a Rosa Luxemburg (Németország) és az Emma Goldman (U.S.A) időktől kezdve, világméretű összeesküvés egyre jobban és állandóan halad előre a civilizáció megsemmisitésére, valamilyen visszafejlődő társadalom felépítésére, a rosszindulatú kapzsiságra és a lehetetlenné vált egyenlőségre.” – Sir Winston Churchill – Illustrated Sunday Herald, 1920. február 8.

“From the days of Spartacus-Weishaupt to those of Karl Marx and down to Trotsky (Russia), Bela Kun (Hungary), Rosa Luxembourg (Germany), and Emma Goldman (United States), this world-wide conspiracy for the overthrow of civilisation and for the reconstitution of society on the basis of arrested development, of envious malevolence, and impossible equality, has been steadily growing.” – Sir Winston Churchill – Illustrated Sunday Herald, February 8, 1920

Ugye, 25 évvel később, Churchill, Roosevelt és a többi vakoló már egészen más nótákat énekeltek: – a korábbi szelek elfújták a világméretű gonosz összeesküvés nagy felhőit. – Júlia

A nemzet lelkét rothasztó áruló

“Egy nemzet túlélheti az őrültjeit, még a becsvágyóit is. Azonban a belső árulást nem élheti túl. A város kapuiban álló ellenség nem is annyira fenyegető, hiszen már mindenki ismeri, hogy a lobogóját nyíltan hordozza a város ellen. De az áruló a kapukon belül, szabadon mozog, alattomos suttogása végig halad a sikátorok között és a kormányzat termeiben is hallhatók. Mert az áruló nem látszik árulónak,… az áldozatai által jól ismert hangnemben beszél ő, akiknek az arcvonásait és ruházatát viseli, szól az emberek szívének mélyéhez. Ám rothasztja a nemzet lelkét, titokban ismeretlenül tevékenykedik az éjszakában, célja aláásni a várost, — és a lehetetlenségig megfertőzi a politikai életet.” — Marcus Cicero, a római szenátusban Cézárnak intézett beszédében

“A nation can survive its fools, and even the ambitious. But it cannot survive treason from within. An enemy at the gates is less formidable, for he is known and carries his banners openly against the city. But the traitor moves among those within the gates freely, his sly whispers rustling through all the alleys, heard in the very halls of government itself. For the traitor appears no traitor; he speaks in the accents familiar to his victims, and he wears their face and their garments and he appeals to the baseness that lies deep in the hearts of all men. He rots the soul of a nation; he works secretly and unknown in the night to undermine the pillars of a city; he infects the body politic so that it can no longer resist.” – Marcus Cicero, speaking to Caesar and the Roman Senate

Létezik-e faj?

Napjaink politikailag helyes társadalmi kutatói és tudósai a körmük szakadtáig tagadják a különböző emberi fajok létezését, mondván, hogy ‘bolygónk egyéb élőlényein kívül csak egyetlen faj létezik: a homosapiens, azaz emberfaj.’ Jó, de akkor hogyan osztályozzuk az emberfajon belül létező, egymástól — fizikailag, erkölcsileg és szellemileg — nagyon is eltérő csoportokat?
Az évszázad eleji müncheni teológus dr. Kofler megállapítása szerint egyes emberfaj-csoportok között lényeges fizikai, szellemi és erkölcsi különbségek tapasztalhatók. S akár tetszik egyeseknek, akár nem, például egy-egy faj erkölcsi képességének különböző szintje is a fajbiológián és az örökléstanon alapszik.
A tudományos fajbiológia szerint egy embernek nemcsak a külseje, hanem erkölcsisége, sőt szellemi képessége is szoros összefüggésben vannak a vérében rejlő erőkkel, az örökléssel. Ki mit örökölt, azt adja át az utódainak. /Hazánkért/